• Kövess minket!

Hazai

Az RSM2 nyerte az 52. Kékszalag Raiffeisen nagydíjat

Az RSM2 nyerte az 52. Kékszalag Raiffeisen nagydíjat

Az RSM2 nyerte az 52. Kékszalag Raiffeisen nagydíjat

Csak az RSM2 teljesített 18 órán belül 

Elsőként a Vándor Róbert által kormányzott RSM2 haladt át a balatonfüredi célvonalon az 52. Kékszalag Raiffeisen Nagydíjon. A győztes hajó 17 óra 52 perc 57 másodperc alatt teljesítette a távot.

A második helyen közel 45 perces hátránnyal a nagyot hajrázó New Black Jack (Roland Gabler) jött be. Utánuk már sűrű volt a mezőny. A dobogóra még az MKB-Prospex (Kaiser Kristóf) fért fel.

A Raffica (Király Zsolt) fért be az abszolút első nyolc helyre egyedüli nem katamaránként, a hetedik pozícióban, így ők értek be elsőként az egytestű hajók közül.

A tavalyi győztes Racing Django (Petrányi Zoltán) nyolcadikként futott be.

Vándor Róbert: „2010 óta erre vártunk”

„Végig tudatosan vitorláztunk, megvolt a sebességünk, nem kockáztattunk, jó ritmusban voltunk a mezőnnyel, a széllel, a természettel, úgyhogy igazából jól kijött minden. Együtt, közösen értük el ezt az eredményt. Rengeteg munkánk van ebben a sikerben. Ezt a hajót három évvel ezelőtt hoztuk be. Ez már a harmadik katamaránunk 2010 óta. Nagyon sokat fejlesztettük a hajót, mire ilyen tempót ki tudtunk belőle hozni, amire most szükség volt” – nyilatkozta Vándor Róbert, az RSM2 kormányosa az M4 Sportnak a célba érkezés után.

Hozzátette, hogy Balatonkenese után már érezték, hogy jó napjuk lehet.

„Kenesét ugye második helyen vettük, utána élre álltunk és ott éreztük már, hogy kezdtünk ellépni. Nyilván az még a verseny eleje, ott még az ember nem dőlhet hátra, de nagyon szép előnyt kovácsoltunk, a tihanyi átkelés után már szinte alig láttuk az üldözőbolyt.

Ott már egész jó éreztük magunkat, majd elállt a szél és mindenki utolért bennünket, így újra kezdődött minden. Nagy küzdelem volt a keszthelyi öbölben nagyon kevés széllel, ott szintén sikerült valahogy az élre kanyarodnunk és elsőként venni a bóját. Visszafelé volt még egy-két visszaesés, éreztük, hogy az északi part a jobb, oda többször, amint tudtunk visszafordultunk. A végén viszont éreztük, hogy át kell jönni délre. Igazából ritmusban voltunk a természettel, jól működött minden” – értékelt Vándor Róbert, aki hozzátette, hogy bár elfáradtak, de ha kellett volna, bírták volna még pár órán keresztül.