• Kövess minket!

Nemzetközi

Kopár István decemberi Budapesti előadásának beszámolója

Kopár István decemberi Budapesti előadásának beszámolója

Kopár István decemberi Budapesti előadásának beszámolója

Megvolt hétfőn (dec.18.) a találkozó Kopár Istvánnal. Ránk fért volna egy nagyobb terem is, mert csak azért nem mondom, hogy "még a csilláron is lógtak", mert nem volt csillár, de amúgy dugig voltunk. Az az egy hely a Giba mellett (mögötte a tengerész szekcióval) azért üres, mert én álltam fel róla fényképezni, egyébként állhattam volna, mert a meghirdetett hat órára érkeztem, de már tele volt a terem, egy kedves fiatalember adta át a helyét nekem.

A másik, hogy az MVSZ elintézte az esemény közlést azzal, hogy   Magyar Sportok Háza, Budapest 1146 Istvánmezei út 1-3., de a többség kedvéért, akik velem együtt alighanem még sose jártak ott, ugyan beírhatták volna a közlésbe, hogy "bejárat a Dózsa György út felől", így sokan, akik a meghirdetett időre pontosan érkeztünk, felkoppantunk egy sorompóra az Istvánmezei úti telekhatáron. Szóval mire odaértem javában folyt már az esemény, a képen balról Ruják István ( a későbbiekben "Ruji") az est moderátora, jobbra hősünk Kopár István.

Sietek megnyugtatni minden olvasót, hogy nem maradtunk le semmiről, kezdetben csupa olyanról volt szó amit a korábbi részekben alaposan elmeséltem, Ruji a technikai felkészülésről a hajó restaurálásáról faggatta Istvánt, majd rátértek a verseny különlegességeire, arra, hogy mindennek olyannak kellene lennie mint 50 éve. Itt kezdett a dolog különösen érdekessé válni, mert számomra is új szempontok merültek fel Ruji megközelítésében. Mik is ezek? Nagyon jól hangzik, hogy minden úgy megy majd, mint 50 éve, de bár a versenyzők akár tehetnek is úgy mintha 1968 lenne, de semmi és senki más rajtuk kívül nem fog így tenni. A világtengereken azóta a hajóforgalom a többszörösére nőtt, az óriás konténerszállító hajók a műszereik által vezetve az optimális irányon haladnak, fel sem tételezik, hogy egy vitorlás nem használ az ütközés elkerülésére AIS berendezést (olyan műszer ami jelzi, ha a hajók veszélyes közelségbe kerülnek egymáshoz), viszont mivel ilyen berendezés 50 éve nem létezett, ezért nem használhatják a versenyzők, különösen azért, mert ezek mindegyike a földrajzi koordináták szerint tájékozódik és tájékoztat, ez a GPS alapú működésük lényege, viszont ez a verseny a hagyományos navigációról szól, ha lenne ilyen a hajókon, a verseny lényege veszne el. Aztán 50 éve különösebben senki nem foglalkozott azzal ki hogyan teszi kockára az életét a tengereken, de azóta nagyot fordult a világ, rengeteg jogszabály lett a vitorlás versenyekre, most derül ki, hogy franciaországi rajttal hivatalosan nem szabad Földkerülő versenyt tartani olyan hajókkal, amikben nincs legalább két darab vízmentes válaszfal továbbá nincs rajtuk két darab(!!) hatszemélyes mentőtutaj! Ezek megoldása a már kész hajókkal lehetetlen. És alighanem a rajtig még számos, korábban nem gondolt nehézség fog kiderülni, amelyek 50 évvel ezelőtt még fel sem merültek volna. Ezen nehézségek leküzdésén a verseny rendezője keményen dolgozik.

A verseny útvonalának áttekintése során szóba kerültek azok a bizonyos "kapuk" ( a térképen pirossal jelölt "gate"-ek), ezekről eddig nem beszéltem. A versenyzőknek ezeknél az ellenőrző pontoknál be kell jelentkezniük, amennyiben valamelyiket kihagyják, akkor plusz napokban számított büntetőpontokat kapnak. Megtörténhet, hogy, mint István latolgatta, érdemes kihagyni a Kanári szigetek ( az első "Film gate" kapu, a versenyzők által készített filmek kiadására szolgáló hely, valamint a média is itt tudja őket filmezni) kaput és bevállalni a büntetőnapokat, helyette a jobb széllel kecsegtető nyugati kerülést választva. Egy kapu nem hagyható ki semmiképp ( ez a versenyből való diszkvalifikálást okozná) az Ausztrália legdélibb csücske alatt fekvő Tasmánia  beszédes nevű Storm Bay Gate-je ( Storm=vihar), ennek különleges jelentősége van. Ahogy korábban említettem, a modern versenyszabályok, az "élet védelme a tengeren" előírások sokasága nem engedi, hogy modern eszközök ne legyenek a hajókon. Mindeközben ugye a verseny lényege az, hogy ilyen eszközöket nem használhatnak a versenyzők. Ez úgy lett feloldva, hogy minden hajón lesz egy lepecsételt csomag amiben van minden, a modern kornak megfelelő navigációs és biztonsági eszköz és a pecsét sértetlenségét ennél a kapunál ellenőrzik. Ha valaki  menet közben felbontotta, az, miután csomagját ismételten lepecsételik, attól kezdve  a Chichester osztályban versenyez tovább azaz esélytelen már a GGR megnyerésére, de még helyezést sem szerezhet. Azért Chichester, mert Sir Francis Chichester 1966-67-ben egy ausztráliai megállással kerülte meg a Földet, így akik kibontották a csomagjukat azok "megálltnak" minősíttetnek. Aki ezek után ismét csomagot bont az kieseik a versenyből.

A moderátor és a közönség is sok kérdést tett fel. Miután ez egy klasszikus szólóverseny, a versenyzőket parti csapat nem segítheti a navigációban, nem használhatnak műholdas, Internetes  rádiókapcsolatot, nem  kaphatnak a modern versenyekhez hasonlóan taktikai utasításokat a műholdas meteorológiai jelentések alapján a viszonyokat elemző specialistáktól, szóval minden döntést maguknak kell meghozni, gyakorlatilag egyedül a tapasztalatukra és a barométerükre hagyatkozva, még beépített lapátkerekes sebességmérő sem lehet a hajón, kizárólag vontatott logot szabad használni. Külső kapcsolattartásra csak a már 50 éve is létező rövidhullámú rádió engedélyezett. Namármost  a kérdés úgy szólt, hogy annak vajh mi az akadálya, hogy  a parti támogatók  elvégezzék a fent említett elemzést és rövidhullámon adják tovább a versenyzőnek? Erre a kérdésre sajnos nincs jó válasz, mint ahogy arra sem, hogy mi van ha valaki elrejt a hajójában egy kvarcórát és míg a többiek a kronométereik hibáit számolgatják a navigálás során, neki ezzel nem kell vesződnie és tartani a hosszúság meghatározásakor elkövetett hibától, elszenvedni annak következményeit. Mást nem lehet erre válaszolni mint azt, hogy nem lenne szép ha valaki így csalna. Isten ne vegye bűnömül és távol álljon tőlem, hogy általában egy nemzetet gyanúsítsak, de eszembe jutott az a kétségbeesett igyekezet amellyel  az oroszok örökösen igyekeznek "másképp" győzni, ami miatt most legutóbb eltiltották őket doppingolás miatt a téli olimpiától is. Vagy Borisz Onyiscsenko aki a párbajtőrébe kapcsolót rejtett amivel hamis találatokat volt képes imitálni a találatjelzőn, hogy az angol Adrian Parkert legyőzze. De  erre példa az eredeti, 50 év előtti verseny is, melyben  a brit Donald Crowhurst csalt, (erről korábban részletesen írtam) és a végén öngyilkosságba menekült. Csak remélni lehet, hogy a mostani versenyen egyik résztvevő se akar majd "okosban" megoldást találni a győzelemre.

Miután a versenyszabályok nem engedik meg édesvíz előállító berendezés használatát, egyik fiatal vitorlázó rákérdezett az édesvíztelenségre, mely őt a legjobban zavarta a tengerei vitorlázás során. István semmi reménytkeltő megoldást nem tudott mondani erre, sajnos amikor "olyan" az időjárás, az ember ruhája átitatódik sós vízzel, kimosni nincs mivel, fürödni nincs miben, hiába szárad meg a gúnya ( szerencsés esetben, mert hetekig előfordulhat, hogy vízpermet van és a napot még csak sejteni se lehet merre van), a légnedvességet  a test melegével magába szívja a benne lévő só, bármennyire is igyekezett belőle azt kiporolni a gazdája, és ismét csak tapadós, sós nyirokban ázik a bőr.

Arra a kérdésre sincs megnyugtató válasz, hogy is lenne, hogy fizikailag és mentálisan hogy fogja elviselni István a jó esetben is kilenc hónapos út megpróbáltatásait. Ő mindenesetre rendkívül bizakodónak tűnt, bízik magában, bár közölte, "szereti a jó társaságot, de lehet a 300 nap saját magával ebből is egy kicsit sok lesz". Ruji rákérdezett a szólóvitorlázók egyik "betegségére", miután a hajón kevés a gyalogmozgás, a lábak, a comb izomzat a tapasztalatok szerint elkezdenek satnyulni. István ez okból is tartja jobbnak a kormányrúd helyett a kormánykerék használatát, mert az állva kormányzás karbantartja a lábakat, a másik ok pedig, hogy állva kevésbé alszik el az ember. Merthogy itt jön egy apró dolog ami verseny szempontból egyáltalán nem lényegtelen, bőszelekben (tehát amikor hátulról, vagy közel hátulról fúj a szél) a szélkormány sok csellengést (az optimális egyenes iránytól jobbra -balra való kisebb eltéréseket), enged meg, de ha az ember jó erőben van és nem kíméli magát, kézzel kormányoz amennyit csak képes éber ( és ébren) maradni, akkor utat, időt spórol. Mindenki tudja aki versenyzett már vitorlással, hogy gyakran méterek számítanak egy versenyen, egy ilyen hosszú versenyben pedig a sok méter mérföldeket jelenthet. Aki előbb ér el egy frontot (vagy épp előbb menekül el egy elől)napokat heteket nyerhet az ellenfeléhez képest aki meg épp lecsúszott róla (vagy nem sikerült megúsznia). A kormányzás szellemileg nem fárasztja, annyira gépies a tevékenység, hogy közben a fantázia szabadon szárnyal, a "fejbemozi" kiválóan működik. A szellem karbantartsa amúgyis a legfontosabb, talán még a testnél is fontosabb, ha szabad egyáltalán ilyen sorrendet felállítani. Bizonyára segítene izgalmas, érdekes , lebilincselő videofilmek közt, könyvolvasóban tárolt könyvtár kötetei közt válogatni, de sajnos a szabályok a modern eszközök mindegyikét tiltják, kazettás magnó és papírkönyv engedélyezett csak ( ahogy csak szuper 8-as filmkamera, ami szerény véleményem szerint túlhajtása a retronak, egy videokamera ami egy kártyán biztonságosabban eltárol annyi filmet mint egy koffer filmtekercs, semmiben nem könnyíti meg a versenyt, nem ront annak technikailag őseredeti jellegén, ezen az alapon azt is meg kellene tiltani, hogy idegenek kívülről használjanak digitális kamerákat az esemény megörökítésre), ezekből pedig a terjedelem és a súly miatt eléggé korlátosak a lehetőségek. István egyértelműen nem visz magával olyan könyvet amit még soha nem olvasott, az olvasás nem az újdonságok élvezetéről szól, ráadásul könnyű egy bestsellerben csalódni és akkor minek vitte magával, a szemetelés tilalma miatt még ki se dobhatja. Az olvasás a már egyszer átélt gondolatok felidézése, egy kedves olvasmány újraértelmezése, a már-már elfelejtett Rejtő Jenő poénok újraélvezése. ( itt magamra ismertem, gyakorta olvasok újra többedszerre is  könyveket, Rejtőt kiváltképpen, pedig legtöbbjét szinte kívülről tudom)

Ha már szóba került a szemét kidobása, szóval szigorúan tilos, a vitt élelmiszer csomagolóanyagával el kell számolni, ami műanyagnál még csak érthető, de konzervdobozra üvegflaskára is vonatkozik, ami azért eléggé túlzás. A konzervdobozt megeszi a rozsda, visszakerül eredeti természetes vasoxid formájába, az üvegpalackokat meg belakják a tenger élőlényei. Amikor komplett hajókat süllyesztenek el, hogy mesterséges zátonyt alkotva,  a tengerben élő állatoknak élőhelyül szolgáljanak, ez a fajta  környezetvédelem enyhén szólva túlbuzgóság. 

A palack kapcsán a jelenlévő Posta Múzeum képviselője megkérdezte, létezik e még palackposta, István kitérő választ adott, nekem az a kontinensnyi PET palack jutott eszembe ami sodródik a tengereken, még az is lehet, hogy a sokezer milliárd közül pár tucatban levél van, de hát ki az aki kibontogatná őket, hogy elolvassa?

Szó esett még róla, hogy a hajó honnan kapta a "Puffin" nevet, de erről korábban itt http://kopar.blog.hu/2017/09/01/ggr_2018_2_resz részletesen írtam.

Nekem gyanúsan hiányoztak az információk az angol nyelvű Kopárblogban a vitorlákról és az élelmiszer beszerzésről. Nos kérdésemre István elmondta, hogy az engedélyezett vitorlák száma 13, melyek természetesen  nem lehetnek a mai korszerű anyagokból, kizárólag az 50 éve létezett Dacron anyag engedélyezett és a milyenségük ( könnyűszeles, erősszeles, vihar stb) meghatározott. Sajnos nem véletlenül nincs róluk még anyag, Istvánnak még nincsenek megfelelő vitorlái. Továbbá rosszul, egészen pontosan sehogy se áll még élelmiszerforrás dolgában, a tapogatódzó tárgyalásai még levelezés szinten se kecsegtetnek egyelőre áttöréssel, pedig létezik a témában magyar cég, de a hajlandóság és főleg annak mértéke kétséges. A vitorlák és az élelem többmilliós tétel, én fontosnak tartottam a rendezvény végén a megjelenteket anyagi támogatásra buzdítani, ha ezt István tette volna (nem tette volna) akkor ennek esetleg tarhálás jellege lett volna, én viszont nem szégyelltem és a továbbiakban se fogok szégyellni neki "tarhálni", miután semmilyen személyes érdekem nem fűződik hozzá.

A rendezvényen került sor az ebben a blogfolyamban már részletesen tárgyalt kronométerek bemutatására.

A kiválasztott Russelst  Farkas Judith http://www.hajozastortenet.iweb.hu/amikor átadta, közölte, hogy múzeumi leltárba tartozó darab, István csak kölcsön kapja, szóval a lényeg, hogy semmi szín alatt se süllyedhet el vele. 

 

Istvánt Hadnagy Gábor  a MATE ( Magyar Tengerészek Egyesülete) nevében az egyesület lobogóival ajándékozta meg, hogy azért ne csak amerikai lobogó lengjen a Puffinon, ha nem is a "főhelyen", de magyar lobogó is legyen "meghordozva" a föld körül.

 Nagyjából ez történt  december 18-án a Magyar Sportok Házában, igyekeztem pontosan beszámolni. A végén szeretettel búcsúztunk Kopár Istvántól, akit ismét alighanem már csak a verseny után láthatunk színről színre, kivéve azokat akik odautaznak a rajtra Franciaországba jövőre, mert erre szervez csoportot Horváth Csaba, erről  később, ha megkapom a részleteket tőle, beszámolok.

Az Istvánt pénzadománnyal támogatók listája időközben örvendetesen szaporodott ( és az előadás után árusított Kopar Sailing pólók is három híján elfogytak, az a három is csak azért maradt meg, mert kicsi volt mindenkinek)

Bartha Gábor

Rozs Gergely

Huoranszki Máté

Orbán Péter

Jankó György

Kuzsel Tamás

Vadász László

Dzsiki Ferenc

Bartyik Vilmos

Csikós László

 

Támogatni lehet ITT  http://koparsailing.com/donate/

Folytatása következik. (Remélem a támogatói listának is, még egy kis adomány is jelenthet Istvánnak a verseny során egy újabb napra erőt {és mindent lebíró akaratot}adó étkezést. ha már a hajója neve Puffin mint annak a bizonyos filmbélinek https://www.youtube.com/watch?v=RVZsYTNFYiI