Siófok 11.1 • 9.6 kn
67. Centomiglia magyar szemmel
Ez a cikk több mint egy éve frissült legutóbb. Elképzelhető, hogy a benne szereplő információk mára elavultak, vagy az esetleg megadott hivatkozások már nem működnek, vagy már más tartalomra mutatnak mint a megjelenés időpontjában.
67. Centomiglia magyar szemmel
A magyar vitorlázók körében legismertebb és legnépszerűbb külföldi tókerülő versenyen idén négy magyar csapat indult: Raffica, Extreme Sailing Team, The RED, Nelson Flaar 26.
Nagy öröm számunkra, hogy a megmérettetésen abszolút 3. helyen végzett The Red katamarán csapatának tagja volt Rauschenberger Miklós klubtagunk, Varga Lajos elnökségi tagunk és csapata pedig kategóriájában 2. helyezést ért el a Nelson Flottalízing Flaar 26RR hajó fedélzetén.
Rauschenberger Miki versenyértékelője a The Red / Team Quantum Hungary Facebook oldalán, Varga Lajosé pedig a Flaar Boats Facebook oldalán érhető el.
Sallai Gábor ( The RED / Team Quantum Hungary) részletes beszámolója a versenyről:
A harmadik helyen végeztünk az idei Centomiglián a Garda-tavon a Red csapatával. Utoljára Melges24-essel verettem itt, de annak már jópár éve és akkor pályán és nem vitorláztunk Malcesine alá. Most egy újabb helyet ismerhettem meg, mivel Bogliacoban táboroztunk. A csapat vegyes felállásban indult a túrára és két olasz vitorlázó is csatlakozott hozzánk életem első olasz túraversenyén. A csapattal nagyjából egykorú Tonini testvérek az év vitorlázható időszakait gyerekkoruk óta a Garda tó mellett töltötték, így elég jól ismerik a tavat.
A magyar csapat jórésze bő egy héttel korábban érkezett a verseny helyszínére, hogy összeszereljük a hajót és készülhessünk a Centora.
A versenyt egy héttel korábban kettő másik előzte meg. A legendás Gorla előtt még egy kis versenyt is rendeztek Super G elnevezéssel. A széltelenség és a zivataros időjárás miatt végül nem tudtunk a Super G előtt edzeni a hajóval és végül ez a verseny lett az első napunk a vízen, ahol 5 csomós szélben rajtoltunk el, ám hamar 30-35 csomós Pelerben (északi szél) találtuk magunkat. A csapat itt még más felállásban ment, mint amiben végül a Centon indultunk (Maugli a kormánynál, Soós Ati, Nemes Ati, Lorenzo és Riccardo Tonini illetve jómagam). Hozzátartozik az igazsághoz, hogy van műszer a hajón, ám az időnként valamiért nem a valós szélerőt mutatja és valahogy sehogysem volt pariban az, amit 3D-ben láttunk és a 18 csomós TWS, amit digitálisan láttunk magunk előtt. Természetesen full szettel verettünk bele a szélbe. Mikor kezdtük elhinni, hogy a szél már nem 18 csomó, hanem némiképp több, a leszerelés mellett döntöttünk. A nagyvitorla kicsit nehezen indult meg lefele, ami miatt némi izgalom uralta a csapatot, de szerencsére a tó közepén voltunk és annyira nem közelítettek ránk a sziklák. Pontos szélerőt nem tudunk, de végül 14 csomóval hátszeleztünk vitorlák nélkül délre. A hajóval nem is tudtunk kikötni a saját kikötőnkben, mert megtelt a Red számára meglehetősen mini kikötő, illetve amúgy is akkora volt az oldalhullámzás a bejáratban, hogy necces lett volna belavírozni.
A Gorlára egy héttel korábban került sor, de végre klasszik gardai időjárás volt és a reggeli Pelerben végig is toltuk a fél tavon átívelő pályát. Délben pedig már bepótolhattuk a reggel elmulasztott kávénkat. Ötödik helyen értünk be, leginkább sebességi problémákkal küszködtünk, talán mert keveset mentünk idén erősebb szélben, de a verseny után higgadtan kiértékeltük a hibáinkat és azt gondolom, hogy sikerült azokat többnyire kijavítanunk a következő hétvégére.
A két verseny között jutott idő némi kikapcsolódásra is és felnéztünk a többnyire felhőkben úszó Monte Baldora. Miután megláttuk, milyen sor vár lefele a felvonóra, inkább lesétáltuk az 1200m szintkülönbséget az 1700-ból. És így legalább láttuk, hogy élnek a hegyi emberek és hogyan kapaszkodik fel a meredek hegyre egy oldskool Fiat Panda 4×4, amit némi ámulat övezett részünkről.
Ha nem is volt teljesen megszokott idő a múlt héten, de azért többnyire kellemesen szelesen alakult, egészen szombatig és persze pont a Cento napjára megdöglött a szél, mert befelhősödött a tó felett. Ez pedig a négy darab Extreme40-es számára némi szomorúságot okozott. Csapatunk ekkorra már kiegészült Mikivel és Ákossal. Ők ketten, Maugli, a két olasz és jómagam együtt vágtunk neki a Kékszalagnál jóval rövidebb távnak. Kegyetlen széltelenségben haladtunk észak felé a rajt után, hol előrébb, hol kevésbé elöl. Riva elé érve érkezett meg a gyenge Ora (déli szél) és ez egészen az első helyre repítette a helyeik által csak Rossoként emlegetett Redet. Visszafele már csak a kiszögelésig tartott ki a szél és ismét borult minden: a szél és a sorrend is. Újabb fájdalmasan gyengeszeles órák következtek egészen a Desenzano-Sirmione sarokban található pályajelekig. Ez volt a mi kis keszthelyi-öblünk és csak komoly áldozatok árán verekedtük túl magunkat a kifejezetten marasztaló „vendégszereteten”. Lokálpatrióta olasz barátaink nagyon ragaszkodtak a baloldalhoz és végül ez be is jött az utolsó szakaszon. Az élmezőny sajnos közben elhúzott tőlünk és közülük már csak az abszolút 3. helyen vitorlázó Raffica volt a láthatáron az időközben rohamosan csökkenő látótávolságban. Balra egyre jobban épült egy zivatar, ami óvatosságra intette a mezőnyt, miközben egyre szebben alakult a Peler és végre a Quarantának (az Extreme40-es olaszul) kedvező szél fogadott minket. Hajónk éledezett és igen gyorsan szedte a lábát, eközben pedig szépen ránk esteledett, de legalább érzékelhetővé vált a finish közelsége.
Aztán elért minket az eső, egy kis jeges koktéllal keverve. A szelet meghúzta balra, de hamar elkezdett gyengülni. Ekkor már a layline-on voltunk a befutóra, az ellenfeleink pedig még balrább helyezkedtek és a part alatt elkezdtek lassulni. Láttuk a Rafficát reffelni, a kétszeres Cento győztes ITeligence „horgonyt dobott”, a Kristóf által vitt másik Quaranta is beállt, mint a szög, mi pedig igyekeztünk vízközépen maradni, hiszen még mindig jobban haladtunk, mint ellenfeleink. Ezt azután realizáltuk, hogy a látótávolság 50 méterről 300 méterre javult. A másik olasz 40-es is a part alatt próbálkozott és ő is leragadt. Végül jobbról előzve mindenkit a harmadik helyen futott be a Rosso. A csapat rendkívül boldog volt, hiszen voltunk elöl és kétségtelen, hogy voltunk hátrébb is, de a végjátékban jól helyezkedtünk és a verseny most is a célvonalig tartott. Kékszalagot megszégyenítően hosszú verseny volt ez, jó lenne egyszer szélben körbevitorlázni a Gardát.
Köszönjük a szervezést Fehér Petinek és Soós Attilának. Köszönjük a szurkolást mindenkinek!
A teljes csapat: Miklós Rauschenberger, Lee Maug, Pécsváradi Ákos, Attila Soós, Attila Nemes, Bravo Boats (Fehér Peti), Riccardo Tonini, Lorenzo Tonini, Gábor Sallai The RED / Team Quantum Hungary
Eredmények:
